Kereken fél éve, hogy kiléptem a társadalommal túl régóta fenntartott, hagyományos értékeken alapuló és megalkuvásokban bővelkedő kapcsolatomból. Azt nem mondanám, hogy teljesen megszabadultam volna tőle, itt nem lenne elég rányomni a töröl-tilt gombokra, majd mikor a felejtés sötét felhője mögül előmerészkedve újra viszontlátjuk egymást, elfordítani az arcom és úgy tenni, mintha nem venném őt észre. Annyira kiábrándult pedig még én sem vagyok kicsiny világunkból, hogy megrendezve a saját halálom teljesen lejöjjek a térképről és erdőkben bujdossak életem végéig az igazságszolgáltatás hófehéren csillogó, mardosó fogai elől. Ami velem történt, az finoman annyi, hogy a nagykönyv szerint többségben elfogadott, vagy inkább ...