Sok-sok hónap önkénteskedés után nemrégiben újra kaptam némi kóstolót az igazi melós létből. 10 napig pultoztam egy német fesztiválon egy magyar étteremnek, akik több éve visszajárók a rendezvényre. Tökre nem akarok népfikázó lenni, annyi mindent szeretek meggyötört, széttraumatizált hazámban, az viszont biztos, hogy ezután én már csak olyan mazochista orgiákon vagyok hajlandó résztvenni, ahol legalább meg is dugnak utána, ha már előtte módszeresen meggyaláztak. A magyar vendéglátás egy dolog... aztán amikor a magyar vendéglátás művészetét külföldön villogtatjuk meg, az valami egészen egyedi delíriumos állapotot tud előidézni. Hol belső könnyeket próbáltam törölgetni a kolbászzsírba mártott fityulám hegyével, hol ...

Negyedszer ülök le újrakezdeni ezt a posztot, kíváncsi vagyok, most végre sikerül-e befejezni, vagy majd jövő karácsonykor jelentkezem-e legközelebb. Eddig akárhányszor próbálkoztam, félbemaradt, aztán legközelebb már annyira nem abban a flowban voltam, hogy nem tudtam folytatni. Ez is mutatja, mennyire zajlik az élet, valamint azt is, mennyire élek ahelyett, hogy gondolkoznék rajta. Mindig történik valami kedves velem, például hogy belebotlottam abba a fafaragó művészbe, aki tanítgatott picit, hogy találkoztam egy sráccal, akivel együtt mélyülhetünk a légzőgyakorlatok misztikumába, sőt, azóta egy gozoi breathwork kört is találtam, ahová becsatlakoztam. Már kérés nélkül hozzák a vaníliás jeges kávém a kedvenc kávézómban, felismer ...

Igazán sokáig váratott magára ez a poszt, meg is ragadnám tehát a lehetőséget, hogy kedves örökérvényű bölcsességünkkel éljek: jobb később, mint soha. Egy pillanatra elgondolkoztam, hol is hagytam abba legutóbb, mert annyira otthonosan mozgok már Máltán, hogy régnek tűnik fel bennem minden, mi korábban történt. Mikor elhagytam Madridot, voltak kettős érzéseim, a kadampában újra megtaláltam saját magam középpontját, féltem, hogy az új mozgástól kizökkenek, ugyanakkor volt bennem valami megfoghatatlan biztonságérzet is, ami nem hagyta elhatalmasodni a negatívnak elkönyvelt érzéseket. Azt éreztem, jönnöm kell és kész. És hogy majd jó lesz, bármi is történjék. Főleg farmokon önkénteskedtem eddig, közösségben, vagy egyedül, ...

A múlt hetem a nagytakarítás jegyében telt, mind fizikai, mind lelki értelemben. Egy buddhista meditációs központban önkénteskedtem vasárnaptól vasárnapig, Mataelpinoban, Madridtól északra, körülbelül egy órás buszútnyira. Nem a világ legegyszerűbb dolga eligazodni a spanyol helyközi buszok világában, először a google maps-t hívtam segítségül, naivan bíztam szakértelmében, de a pályaudvaron rá kellett eszmélnem, hogy lazán át lettem verve. Szerencsére csak fél órát kellett várni, ám az igazi kihívás ezután érkezett. A google két és fél órás menetidőt kalkulált legalább 18 megállóval a célomig, míg a pályaudvaron található papír alapú menetrenden ennek kb a fele szerepelt, a megállók nevei a balladai homályba vesztek, a ...

Tegnap egész nap tologattam a laptopot magam előtt, hátha majd megírja magát helyettem ez a poszt, végül ráeszméltem, hogy egy elképesztő lusta dög lettem, s ezt megünneplendő toltam is gyorsan egy délutáni kurta 3 órás beauty sleepet. Kipihentebb nem lettem tőle, cserébe fáradtabb vagyok, mégis azt érzem, nagyon nagy szüksége van a testemnek és elmémnek arra, hogy vízszintesben vegetáljanak egy sötét szobában kettesben, ahol senki nem szól hozzájuk, nem bökdösi őket meg, nem késztetik cselekvésre, vagy a százötvenedik döntés meghozatalára. Ezért kihasználva, hogy van egy teljes délutánom megpihenni, mielőtt újra hátamra kapom a batyut, tengeri csillag módjára terültem el pőrén az ágyon és kifuttattam majdnem egy teljes évadnyi ...

Ha nem csak pár hétre utazik az ember valahová, hanem kicsit beépül ez a létforma a csontozatába, akkor egy idő után a nehézségek egészen egyedi színpalettájával találhatja szemben magát. A portugáliai élmények magasra tették a lécet, olyan mély kapcsolódásokban volt részem, amikről nem gondoltam, hogy útközben kialakulhatnak, már csak azért sem, mert bennem az érzelmek néha olyan lassan csordogálnak, mint a félig befagyott patak vize. Ez nem jelenti, hogy pszichopata lennék, csupán hogy mióta az eszemet tudom, mindig is szükségem volt némi időre (s főképp időre egyedül, hogy megdolgozzam), míg tudatos szintig jutottak a dolgok. Épp emiatt gondoltam, hogy egy hónap édes kevés lesz ahhoz, hogy annyira megszeressek valakit, hogy az utolsó ...

Amióta a szakmaváltás meleg bölcsőjében ringatózom, úgy jönnek a lehetőségek felém, mint fruit ninjaban a gyümölcsök, s én igyekszem a kardommal mindet Jackie Chan-t megszégyenítő módon kőkeményen le is zúzni, nehogy valami a levegőben maradjon. Először csak egy egyszerű farmerlány akartam lenni, felvenni a '"team vidéken újrakezdők" pólót a kihagyhatatlan kockás inggel, amit átjár az intenzív kecskeszag, hátha az így átmutálódott feromonkészletem majd végre a megfelelő embereket fogja odavonzani magam mellé. A gyomlálás és trágyapakolás mellett azonban elkerülhetetlenül kúsztak be egyéb változatosabbnál változatosabb feladatok a to-do listámra, olyanok, amiket anno két marketing stratégia tervezése között nehezen tudtam ...